Kritikák

 

What if...?

Hát... mit is mondhatnék erről a blogról. Kezdjem a rosszal? Vagy inkább azt hagyjam a végére? Nem. Jöjjön először a fekete leves: Először is, a prológus cím alatt futó bejegyzésnek inkább az első fejezet címet adnám. Hogy miért? Mert egy prológusban olyanokat szoktak írni, ami nélkül a történetnek nincs értelme, mondjuk kiragadnak egy részletet a történet közepéről, ami később lehet hogy benne lesz (persze nem szóról szóra, hanem teljesen más fogalmazással), de anélkül érthetetlen a történet eleje, és mondjuk ezért az a prológus. Vagy egy múltbéli történést ír le, ami nélkül szintén érthetetlen lenne a történet, de te a prológusoddal belecsaptál a közepébe, amivel nincs baj, mert nagyon sokan ezt csinálják. Másodszor pedig a design, amit Raven Hogen barátnőm kritizált, én csak megfogalmaztam, hogy érthető legyen. Szóval, kezdjük a fejléccel: A leányzó képét, ami ott szerepel jobbra lent, jobban bele kéne dolgozni a háttérbe (egyébként nekem nagyon bejön a csajszi kinézete). Meg én keretet is adnék neki, mint ahogyan a többi modulnak, hogy ne lógjon ki a sorból szegénykém. Aztán... Jobb oldalt van az a történetes képablak (?). Ennél is olyan színeket kéne használni, mint a blog többi részénél, mert így szerintem rontja az összhatást, persze a tartalmával nincs gond, de ezt majd később. Meg ott vannak a menü pontok, amiknek a háttért cseréld le valami másra, mert nem megy a blog színeihez, így rontva az összhatáson. Most pedig jöjjön a történet: Erről úgy igazándiból rosszat nem nagyon tudok mondani, csak egy mondatodat kritizálnám: Talán meg kellene, hogy hatódva legyek? Számomra egy kicsit értelmetlen, így elgondolkodtam rajta, hogyan írhatnád le másként, és erre jutottam: Talán meg kéne hatódnom? És máris jobban hangzik, nemde? :) És akkor jöjjenek a pozitívumok: A Történet képablak. Lényegre törő, rövid, tömör és szuper. Már mikor azt elolvastam tudtam, hogy nem fogok találni semmi kritizálandót az írásodban. Mondjuk annyit belekötnék, hogy 'de'-vel nem kezdünk mondatot, ellenben mivel ilyen remek művet írsz, ettől eltekintek. Igazából nagyon mást nem tudok hozzá fűzni, mert nagyon jól írsz, csak így tovább!

 

Honest Opinions

Kinézet Tulajdonképpen nem lenne rossz a kinézet csak szerintem egy kicsit darkosabb vonal illene ehhez a történethez. Szép a fejléc de ebbe is találtam némi kivetnivalót. A lány a fejlécen és a fülszöveg első mondata miszerint "Egy átlagos lány, átlagos élettel" valahogy nekem nem függ össze. Szerintem kicsit módosíts a fülszövegen, mert a képen, Jasmine nem átlagos lány. Szerintem nagyon kilóg a lány a háttérből. Talán egy árnyalás jól jönne, az egy kicsit tompítana az éleken. Az oldalak menüben a betűk túl kicsik, a háttere pedig nem nagyon illik a kinézetbe. Szemüveges vagyok de gy is közelebb kellett hajoljak hogy jól lássam. Szerintem egy betűmérettel feljebb kellene tenni, a hátteret pedig megszüntetni. Történet Nos mivel még csak 1 fejezet+ Prológus van fent (Bár szerintem a prológus simán elmehetne 1. fejezetnek) ezért még nem nagyon tudok a történetről írni véleményt de az írásod nagyon jó. Látszik hogy átgondolva veted "papírra" a gondolataidat. Szépen fogalmazol. Igazából kíváncsi vagyok arra hogy mi lesz ezután mert a történet így amennyit jelenleg olvastam belőle sablonos, ( Egy különc lány, Meghal egy szerette, felfordul a világa.) de a fülszöveg és a szereplő bemutatás szerint izgalmasan fog folytatódni a történet. Kíváncsian várom. Köszönöm a megrendelést. Kis idő múlva mikor már több rész lesz fent nagyon szívesen írnék egy ujjabb kritikát amiben már részletesen kitudom majd fejteni a véleményemet a történetről.

 

Feketén - fehéren

Kinézet: Számomra nem olyan fontos egy blog kinézete, csupán kellemes legyen az összkép, a bejegyzések jól olvashatóak legyenek. Illetve azért passzoljon a történet hangulatához. Ennyi! Amikor megnyitottam ezt a blogot egy egyszerű szürke sablonnal szemezhettem. A modul dobozok kemény, szögletes vonásai, és a szürke néhány árnyalata a történet alap hangulatát sugallja, amely kissé nyomott, befelé forduló, illetve a cím is (káros fétisek) ezt erősíti meg bennem. Igazából nekem tetszik, pont az egyszerűsége miatt. Nem kell mindent túl cicomázni, csak elterelné az ember figyelmét a bejegyzésekről. A fejléc sem agyon pakolt, letisztult, egyszerű megszerkesztet kép, rajta az illusztrált főszereplővel. A lányról készült fotó nem a legjobban lett eldolgozva, és ez azonnal szemet szúrt. Továbbá, a fejléc többi pontjába csempésztem volna egy kis kéket, és magába a sablonba is, hogy harmonizáljon. (Mondjuk a menüpontok háttérszíne is lehetne kék) A felirat betűtípusa bejön, illik hozzá. Történet: A történet egy prológussal kezdődik, amit tulajdonképpen sokan tévesen használnak, ugyanis jelenesetben ez egy bevezető. Hogy mi a különbség a kettő között? Nos a bevezető, ahogy a nevében is benne van, a történetet be/felvezeti, egy kezdő lökést ad, ami időrendben a további események előtt áll. Míg a prológus, egy jelenetet ragad ki a múltból vagy az egyik elkövetkezendő szituációból. Ez a történet szempontjából fontos és figyelemfelkeltő, hogy kíváncsivá tegye az olvasót. Szóval én átnevezném bevezetőnek. Itt in medias res módjára, bele vágsz a közepébe. A főszereplőnk, akinek amúgy nem tudjuk a nevét, egy unalmas töri órán ül, amikor anyukája felhívja, és közli, hogy balesetet szenvedett az apja. A tanár szó nélkül kiengedi telefonálni, majd amint megtudja a rosszt hírt, a kórházba indul. Oké, akad jó fej tanár, aki tényleg megengedi, hogy felvedd a telefont. Még az ösztön is elég életszerű, hogy azonnal elindult és ott hagyott csapot-papot. Az éppen ott álló taxi is belefér a szerencséjébe, de azt hogy csak annyit mondjon a sofőrnek, hogy vigye a kórházba...?? eléggé meglepett. Ugyanis felmerül a kérdés, hogy melyik kórházba? Nem tudni, hogy a helyszín egy kisváros, ahol tényleg csak egy intézmény van, vagy esetleg egy nagyobb, ahol mondjuk lehet kettő-három. Ezt tisztázni kéne, ugyanis a taxisok leginkább nagyobb városokban járkálnak, mivel ott sok ember megfordul és elkél egy-egy fuvar, akkor viszont logikusan nem csak egy kórháznak kéne működnie, hanem többnek. Ne vedd kötekedésnek, ez csak egy logikai baki. Könnyen elintézheted annyival, hogy az anya megemlíti, hogy hová tartanak, és a lány már célirányosan megindul. Illetve pár mondat erejéig tisztázni kéne a történet helyszínét. A következő jelenet már az intézményben játszódik, ahol a főszereplőnk megpillantja a hordágyon bevitt édesapját, majd gyorsan rátérsz a lényegre, és "megölöd". Itt több kérdés is felmerült bennem. Mi történt a lány apjával? Mennyire voltak életveszélyesek a sérülései? Mert ha az állapota annyira súlyos, hogy ilyen hirtelen feldobja apu a pacskert, biztosan azonnal az intenzív osztályra vitték volna a mentősök. Kórházban dolgozok, és rengeteg külföldön játszódó kórházi dokumentum filmet láttam. Persze előfordulhat, hogy hirtelen éppen akkor üt be valami, és eldobja magát a beteg, szóval ez félig meddig valósághű, de azért jó lenne tisztázni ezeket is. Meg hiányoltam volna egy kis feszültséget, a küzdelmet az életben tartásért. Biztosan láttál te is pár orvosos filmet vagy sorozatot. A sürgösségi nővérek/kis orvosok szokták kommentálni a beteg vitális paramétereit (életjeleit - légzés, pulzus, vérnyomás értékek). Pl: - Doktor úr, a beteg saturációja csökken! / vérnyomása esik!/ a légzése leállt! - Kamrafibrillációja van! Kapjon 0,3ml epinefrint! - Töltés kétszázra! (aztán bamm, kiütik) Vagy valami egyéb orvosi szakzsargont, ami hitelessé teszi. Nem kell túl részletezni, elég ha megnézel pár újraélesztős filmrészletet, és maga a menetét kifigyeled, és hogy miket mondanak. Az első fejezet: Egy kis betekintést nyerünk a temetésből. Tetszett, ahogy az időjárást is a melankolikus hangulathoz illesztetted, és a belső monológ is, ahol kétségbe esetten kérdezgette magától, hogy miért pont az apjának kellett meghalnia. Ez egy normális reakció, ahogy az is ha valaki képtelen sírni. Van akkora fájdalom, ami nem tud azonnal könnyeket fakasztani, aztán egyszer csak robbanás szerűen megindul az áradat. Az alap hangulat szomorú és nyomasztó, pont amilyennek lennie kell. Mégis meglepett, amikor elkezdte pengével karcolni a kezét. Bár a fejlécen lévő képről sejthető volt, hogy egy suicid hajlamú, emo lány, de mégis semmi nem utalt rá, hogy korábban is vagdossa magát. Mert a szövegkörnyezetből úgy értelmeztem, hogy ez nem egy egyszeri esett volt. Szóval hiányolom nagyon a karakter átadását, de ezt majd a szereplők résznél jobban kifejtem. A következő jelenet a konyhában játszódik, ahol anyja próbálja rávenni a lányát, hogy egyen valamit, mire ő inkább rágyújt. Mondván, hogy csak erre vágyik. Az anyja pedig köpni nyelni nem tudott, mondjuk lehet én is így reagáltam volna. Viszont a következő mondatodtól felugrott a szemöldököm: "Láttam, ahogyan a könnycseppek versenyeztek az arcán, ki ér előbb az álláig, ahol szépen lepotyogtak az asztalra. Talán meg kellene, hogy hatódva legyek? (Talán meg kellene hatódnom?- ez magyarosabban hangzik) Esélytelen. - gondoltam magamban, majd a csikket a hamutartóba nyomva ismét az emelet felé tartottam." Ó, te jó ég!!! Mi ez a flegma stílus a csajszitól? Az anyja is ugyan úgy szenved, gyászol. Azt gondoltam, hogy jobban összehozza őket az elvesztés és üresség érzése, Nem sok párbeszéd fordult elő, és a jellemzések hiánya miatt teljesen nem ilyennek képzeltem el a lányt. Ez egy kicsit szíven ütött. Fogalmazás: Kezdeném azzal, hogy nagyon rövidek a részek! Van egy oldal azért? Nem fogok ítélkezni, az is lehet, hogy nincs sok szabadidőd és így próbálod beosztani, hogy jusson az írásra is, de valljuk be ez túlontúl kevés. Hiányolom a leírásokat a környezetről és a megjelenő karakterekről. Vizuális típus vagyok, és mondjuk jó a fantáziám, de nem volt semmilyen kapaszkodóm abban, hogy milyennek kéne elképzelnem. Ha nem néztem volna meg a képeket, akkor egy átlagos, barna hajú lányként látnám magam előtt, semmi extra. Nem kell oldalakat írni, az is elég, ha csak apróbb információkat hintesz el, és fejezetről fejezetre haladva ismerjük meg jobban a helyszínt és a szereplőket. Ezt akár egy-egy cselekményben is megemlítheted. Pl: Idegesen beletúrtam kékre festett hajamba, miközben.... Kétségbe esetten anyám könnyektől áztatott, mély barna tekintetét kerestem. A tömegben megpillantottam anyám apró, törékeny alakját. Ilyesmikre gondoltam. Senki nem várja el, hogy rögtön egy profi könyvnek való írást adj ki a kezed közül, de nyilván szeretnél fejlődni. Ahhoz viszont elengedhetetlen, hogy megpróbáld átadni azt, ahogyan a te képzeletedben szerepel. A fogalmazásodban látom, hogy próbálsz szép, összetett mondatokat alkotni. A hasonlatok és a kifejezések tetszettek. (pl: Úgy éreztem, hogy a véremmel együtt a szomorúság is szép lassan elhagyja a testem.) Viszont észrevettem, hogy ugrálsz az igeidőkben. Egyszer jelenben írod a mondatot, aztán utána múlt időben. Célszerű eldöntened, melyiket választod, mert így nagyon csúnyítja a szöveget. Ha adsz a véleményemre, én a helyedben múltidőben írnám. Sokkal könnyebb, és jobban oda tudsz rá figyelni. Olyan mintha a főszereplő visszaemlékszik és elmesélné a történetet. A cselekmény leírás sok, a párbeszéd kevés, szinte alig van. Bár gondolom a későbbiekben már beszélgetnek is. Ugyanis ezáltal is tudsz egy képet alkotni a karakterekről. Egy kis leírás, egy kis cselekmény, egy kis párbeszéd és máris fent áll a tökéletes egyensúly. Törekedj ezekre a fejezetek során, és máris egy normális hosszúságú bejegyzést kapsz. Helyesírás: Szerencsére nem sok hibát láttam, de annál több szóismétlést. Ezt többszöri átolvasással korrigálható, illetve nyugodtan használj szinonímia szótárat. Én is azt szoktam, ha hirtelen nem jut eszembe más hasonló szó. - Szia, anyu. - szóltam bele a telefonba kíváncsi hangon, de amint meghallottam a vonal túlsó végén a zokogást, egyből aggódóvá vált a hangom. Ezt a mondatot például írhatnád úgy is, hogy: - Szia, anyu. - kíváncsian beleszóltam a telefonba, de amint meghallottam a vonal túlsó végén a zokogást, egyből aggódóvá vált a hangom. Máris nincs szóismétlés :) Bele telt legalább fél percbe, mire ki tudott nyögni egy értelmes mondatot. Nem értettem teljesen, mit mondott, de annyit le tudtam szűrni, hogy apával történt valami és éppen a kórházba tartanak. Feljebb már említettem ezt a mondatot: Talán meg kellene, hogy hatódva legyek? Ez így úgy hangzik, mint egy rossz angol magyar fordítás. Talán meg kellene hatódnom? - ez helyesebb lenne. . Ami még hiba szokott lenni, és sajnos már nem egyszer nyomtatásban is láttam az az, amikor a párbeszédek végén pontot teszünk, mint ahogyan te is: - Sajnálom, de önök nem jöhetnek tovább. A saját érdekükben. - mondta egy felbukkanó orvos, a kezével nyomatékosítva a mondandóját. Ilyenkor nem kell pontot tenni. - Sajnálom, de önök nem jöhetnek tovább. A saját érdekükben - mondta egy felbukkanó orvos, a kezével nyomatékosítva a mondandóját. Kivéve, ha a az utána lévő mondat már nem kapcsolódik a párbeszédhez. - Sajnálom, de önök nem jöhetnek tovább. A saját érdekükben. - Csatlakozott hozzá egy másik fehér köpenyes, aki sürgetve pislogott rá. Remélem sikerült érzékeltetnem a különbséget. A vesszőket jól használod, azzal teljesen meg voltam elégedve. Most hirtelen ezeket vettem észre. Szereplők: Jasmin Adams: alias a főszereplő lány, kinek nevét, csak a szereplők modulból tudom. Említettem, hogy nagyon hiányos a karakter ábrázolásod. Jó ha már az elején legalább megismerkedünk a szereplők kilétével. Nem kell hozzá bemutatkozást írni, hogy sziasztok a nevem xy, egy átlágos lány...stb. Az is megteszi, ha egy párbeszédben megszólítják. Például, amikor az anyja hívja. Illetve a korát és a külsejét is csak a modul leírásból tudom, amit egy-egy cselekménybe is be tudsz szőni, ahogy fentebb írtam példaként. A korát pedig be lehet határolni úgyis, ha mondjuk csak megemlíted, hogy harmad éves gimnazista. Nem konkrét, de mégis sejthetjük melyik korosztályba tartozik. A lány személyisége még a kezdetekben nem jön át, de ez nem is baj. Attól jó egy történet, ha közben ismerjük meg. A gondolataiból, a megnyilvánulásaiból, egyes reakcióiból. Nagyon szépen végig lehet vezetni a jellemfejlődését, ahogy belecsöppen egy másik társaságba, de ahhoz valami alapot is kell tudnunk, hogy lássuk milyen volt és milyenné válik a sztori haladtával. Ezt még simán lehet korrigálni, és úgy vélem ez menni is fog neked. Csak oda kell figyelni. Eddig szimpatikusnak tűnik, azt a fura flegma gondolatot leszámítva. A legelején úgy képzeltem el, hogy egy átlagos (barna hajú, piercing és egyéb testmódosításoktól mentes) lány. Ha elfogadsz egy tanácsot, én egy ártatlan, visszahúzódó típusú jellemmel kezdenék, és az új társaság nyomására válhatna olyanná, mint ahogyan a képen illusztráltad. Ezzel nagyon jól tudnád érzékeltetni a karakter személyiségtorzulását, a rá nehezedő nyomást, és a megfelelési kényszert. Szóval egy nagyon szép változási folyamatot jeleníthetne meg. Anya: Róla sem tudni sokat, csak annyit, hogy szintén össze van zuhanva. Még a lánya dohányzása sem bosszantja fel, pedig alapjáraton kiborulna tőle, és valószínűleg meg is büntetné Jasmint. Ugyanazt tudnám mondani nála is, hogy egy kis info becsempészése sokat segítene, és a párbeszédek. Összegzés: Úgy vélem, ha megfogadod a tanácsaimat, és érdekes, kevésbé sablonos eseményeket írsz a folytatásokban, akkor jó úton haladsz. Nem tudom mióta írsz, de azért még van hová fejlődni, és szerintem ez menni is fog neked. Az elején lehet még pár nehézségbe fogsz ütközni, de ha kitartó vagy biztosra veszem, hogy túl lendülsz az akadályokon. Figyelj nagyon a szóismétlésekre! Törekedj a leírásokra, és az információ adagolásokra. Egy-egy jeleneteknél csukd be a szemed, és képzeld el, hogy Jasmine szemszögéből látod a dolgokat. Vesd be az érzékszerveidet! Lásd, halld, érezd a karaktert körül vevő környezetet, és ezeket írd le. Alaposabban néz utána egy-egy olyan dolognak, amiben nem vagy biztos, hiszen ha egy realista világban játszódik a történet, a cselekményeknek is valósághűnek és logikusnak kell lenniük. A hiányosságok miatt egy közepes osztályzatot adnék. Ösztönzés gyanánt.